Maximillian 2009.10.26. 11:47

Privát fotó

 

 

- Gyönyörű, mégegy mosolygósat és mára végeztünk! - mondta Szilárd a munka hevétől túlfűtötten. Imádta a szakmáját. Ahogy belépett a modell a stúdióba, csapzottan, egyszerű halandóként és ahogy fergeteges sminket és frizurát csináltak neki, mellyel teljesen átváltoztatták, majd a kamera előtt megelevenedtek az arcának apró barázdái, a mosolyok végtelen variációi, a fiú mindig a fellegekben érezte magát. Úgy gondolta, hogy Isten is fotósnak teremtette. A stúdió csodálatos légköre teljesen a bűvkörébe vonta és olyan erős karokkal ragadta magához, mintha soha nem akarná elengedni. Volt olyan nap,amikor éjjel 11-kor még bent volt és kattogtatott. Szilárd egy jópofa macho. Alacsony, vékony alkatával és csillogó zöld szemével, no és persze a dumájával vette le a nőket a lábukról. Ahogy barna hajába beletúrt, szinte érezte megdobbanni a női szíveket maga körül. Mára már csak ennyi jutott neki. Nórival öt éve esküdtek örök hűséget egymásnak és macho természet ide vagy oda, Szilárd komolyan gondolta az esküjét. Szeretett flörtölgetni, imádta, ahogy elrabolja a női szíveket, de hűséges maradt. Tudta, hogy hol a határ. Felesége az első perctől kezdve tudta, hogy Szilárd igazi nagy szerelme a fotózás. Tudta, hogy a munkájával együtt járnak az akt fotók, a női modellek, a késői hazatérések és el kellett döntenie, hogy ezzel együtt is akarja-e a férjét. Akarta! El is fogadta és sosem volt egyetlen rossz szava sem. Nem volt féltékeny a modellekre sem. Pár alkalommal el is látogatott egy-egy fotózásra, belepillanthatott az akt fotók készítésébe is és örömmel nyugtázta, hogy Szilárdnak ez csak munka. Szinte nem is látta a modellben a nőt, csak egy nyersanyagot, amiből ő varázsolja elő a csodát.

- Rendben van, köszönöm. Szép munka volt! - mondta Gergőnek. Nem voltak számára idegenek a férfi modellek sem. Neki mindegy volt, csak kiélhesse kreativitását és éles rálátását.

- Én is köszönöm. Mikor lesznek készen a képek? Szeretném majd átnézni őket, mielőtt az ügynökséghez kerülnének. - Gergőnek ez a sorozat hozta helyre az anyagi helyzetét. Egy vezető optikai cég szemüvegeit kellett reklámoznia nem kis pénzért. A modell szakmát sohasem tanulta. A főiskolához viszont kellett neki a pénz, így küldte el képeit egy modellügynökséghez, remélve, hogy könnyen megszerezheti az iskolához, illetve a saját albérletéhez szükséges pénzt. Tanulmányai végéhez közeledve egyre több munkát kapott, egyre keresettebb lett, ezért úgy döntött, hogy amég csak lehet megmarad ennél a foglalkozásnál, a modellek úgyis hamar kiöregednek és aztán majd még lesz ideje a saját szakmájában is elhelyezkedni.

- Már meg is nézheted a gépen a nyers változatot. A kidolgozáshoz szükségem van pár napra, de a határidőt természetesen betartom.

- Nagyszerű. Akkor lássuk mit alkottál!

El volt bűvölve. Sokszor látta már magát divatlapokban, reklámokban, de amit Szilárd művelt vele, az új volt számára. A fiú ösztönös érzékkel világított rá a legelőnyösebb vonalaira, a legjobb beállításokra.

 

- Ez egy csoda. Hidd el, az elmúlt jó pár év alatt rengeteg fotóssal dolgoztam. Olyanokkal is, akiket a szakma a legjobbak között tart számon, de mindig hiányérzetem volt. Most nincs. Gratulálok. Nagyon tehetséges vagy.

 

- Jó alapanyagból könnyű dolgozni. - szokta mondani azoknak a lányoknak is, akik dícsérik. Értett az emberek nyelvén. Talán nem is volt ellensége. A vízöntő jegyében született, s mint ilyen, higgadt és barátságos volt. Mindig mérlegelt mielőtt valamit mondott, vagy tett volna. Őszintént mondta, amit mondott. Gergő valóban jó alapanyag volt, nem véletlenül volt ennyire keresett. Magas, nem túl izmos srác volt, de látszott rajta, hogy foglalkozik a testével. Szoláriumra nem volt szüksége, hiszen természetesen volt barna a bőre. Mindettől teljesen elütöttek szőke fürtjei és szinte bevilágította az arcát mosolygó, tengerkék szeme. Aki ránézett, felüdült. Valami elképesztő varázsa volt a fiúnak. Ahogy az ember ránézett, hirtelen nyugalom szállta meg.

 

- Ugyan. Ne szerénykedj.

- Te sem. Szeretnék én így kinézni.

- Semmi baj veled. Jó pasi vagy. Gondolom te vagy minden nő álma és ezt ki is használod.

- Tévedés! Nős vagyok és hűséges.

- Becsülendő. A mai világban ez már nagy ritkaság. Szerencsés asszony a feleséged.

Egy perc kínos csend telepedett rájuk. Még nem volt példa arra, hogy egy férfi zavarba tudta volna hozni Szilárdot.

- Akkor szerdára meglesznek a kidolgozott képek.

- Rendben. Én jöjjek érte vagy elküldöd az ügynökségnek?

- Gyere te. Úgy értem sokkal nyugodtabb leszek, ha a kezedbe adom. Mármint ... izé, a képeket. - "Mi van veled?" - tette fel magának a kérdést döbbenetében. "Ez egy pasi. Ne flörtölgess vele, nem vagy te buzi."

- Rendben. Akkor szerdán jövök a képekért és akkor megbeszéljük a következő projectet.

Amint Gergő becsukta maga mögött az ajtót, Szilárd egy hatalmas sóhajjal lerogyott a közelében lévő székre. Próbálta rendezni a fejében összekuszálódott gondolatokat. Nem volt egyszerű. Nem tudta hova tenni az előző jó 20 percben történt dolgokat. A fáradtságra fogott mindent, bár önmagának nem tudott hazudni.

A szerdai napsütés lágyan simogatta Gergő karját, ahogy a stúdió felé sétált. Élvezte, ahogyan teste szívta magába a Nap energiáját. Vidám volt, mint mindig. Nézte a szembejövők fakó arcát és sajnálta azokat az embereket, akik sodródnak e felgyorsult világgal és nincs idejük észrevenni az élet szépségeit. Minden apróságon el tudott időzni, minden apró értéket észrevett. Valószínűleg ezt a harmóniát sugározta az emberek felé és ez tette annyira vonzóvá.

- Szép jó napot! - lépett be vidám mosollyal a műterembe.

- Szia! Máris adom a képeket. Nagyon jól sikerültek.

- Efelől semmi kétségem. A pénzt az ügynökség fogja utalni, amint beérkeznek a képek. Gondolom megegyeztetek.

 

- Persze. Mi lesz a következő feladatunk?

 

- Az egyik nagy divatmárka alsónadrágait kell majd reklámoznom.

- Nem kis feladat. Van valami extra kívánságuk?

- Azt hiszem nincsen, de majd utána nézek pontosabban. A kollekcióért délután fogok elmenni.

- Ránk van bízva a reklám?

- Nagyon úgy néz ki. Van valami ötleted?

 

- Akad. Megcsináljuk a kötelező jófiús képeket, illetve csinálunk egy másik verziót, amiben maga az ördög fogja viselni a cuccaikat. Szépen pirosra mázolunk, szemedet, szádat feketére festjük, a hajadat befújjuk fekete színezővel és azt hiszem van valahol szarvunk is. Mi szólsz?

 

- Egyedi. Remélem rákap majd az ügynökség. Ha nem, akkor még mindig ott vannak a jófiús képek.

- Rendben. Akkor szólok a sminkesnek. Mikor kezdünk?

- Hát, mint mondtam, délután megyek a kollekcióért, úgyhogy tőlem akár már este is fotózhatunk, de gondolom...

- Remek. Mondjuk este 6?

- Nekem megfelel.

- Rendben, akkor behívom a sminkest és este 6-kor várlak.

Mindkettőjüket feldobta a munka várható sikere. Szilárd ötlete rendkívül kreatív volt, mindketten remélték, hogy megveszi a cég. Ez a fotósnak plusz pénzt jelentett, mivel nem csak a képet vették meg, hanem vele együtt az ötletet is. A fiút nem érdekelte a pénz, hiszen megvolt mindene. Nem voltak nagy kívánságai vagy elvárásai, mégis biztonságot jelentett neki, hogy van mire támaszkodnia. Délutánig még rengeteg dolga volt, úgyhogy az irodájába sietett, hogy a gépen várakozó képeket retusálja.

Éppen enni készült, amikor belépett Gergő.

- Már ennyi az idő? Ma még nem is ettem.

- Amég elkészülök, addig nyugodtan egyél. Miattam nem kell sietni, ráérek.

- Van egy rossz hírem.

- Mi az?

- A sminkesnek 39 fokos láza van, nem tudott bejönni. Választanunk kell: vagy elhalasztjuk a fotózást, vagy csak a jófiús képeket csináljuk meg.

- Ugyan már! Az arcomat meg tudom csinálni egyedül is, a többiben meg segítesz. Nem nagy ügy.

- Biztos vagy benne, hogy boldogulunk egyedül is?

- Egészen biztos.

 

Ahogy Gergő a fényekben pózolt, úgy festett, mint ha nem is ezen a világon lenne éppen. Teljesen megszédítette a munka. Profin és természetesen mozgott a kamera előtt. Minden mosolyán, minden pillantásán, minden rezdülésén látszott, hogy nem ma kezdte. 

Szilárd élvezte, ahogy a fejében látta megvalósulni közös munkájuk gyümölcsét. Talán attól volt annyira sikeres, hogy sosem látta az elkészülés folyamatát, mindig csak a végeredmény lebegett a szeme előtt. Volt valami zavaró a mai munkában. A fotós olyan természetességgel készítette mások akt képeit, mintha legalább bundában pózolnának. Ezek nem voltak akt képek, mégis elterelték a figyelmét. Szemét nem egyszer rajta felejtette Gergő idomain és amikor magához tért, megijedt. A következő képnél valami egészen szokatlan történt. Gergő az oldalán feküdt. Egyik lába nyújtva, másik behajlítva nyugodott. Könyökölt és sármos mosolyt küldött a kamera felé. Szilárdnak merevedése támadt. Annyira megijedt, hogy Gergő észreveszi és annyira megdöbbentette a tudat, hogy felizgult a férfire, hogy azonnal szünetet rendelt el.

- Elég. Készítheted az ördögöt, addig iszom egyet.

Berohant az irodába és elővett a hűtőből egy dobozos kólát. Felpattintotta a tetejét és élvezni próbálta ahogy a hűs ital lehűti a benne gerjedt feszültséget. Behunyta a szemét és minduntalan Gergőt látta maga előtt, ahogy ott fekszik, teste csillog az olajtól és kihívó tekintettel mosolyog rá. "Ez egyszerűen képtelenség. Nem vagyok buzi!" - erőszakolta magára a nyugalmat. Kopogásra eszmélt.

- Szükségem lenne a segítségedre. A hátamat nem érem el és a hajamat sem tudom egyedül lefújni.

- Máris jövök.

Nem volt semmi baj, amég a fiú haját fújta be a fekete színezővel. Amint elkezdte a piros festékkel bekenni a srác hátát, ismét megmerevedett a férfiassága. Ahogy ujjai pásztázták Gergő hátát, egyre jobban érezte a vágyat a férfi iránt. Kicsit csalódottnak érezte magát, amikor elkészült. Szerette volna még simogatni a fiú testét.

- Ha kész vagy, máris folytathatjuk.

Gyönyörű beállításokat sikerült alkotni. Ez az ötlet díjnyertes volt. Már csak az a kérdés, megveszi-e az ügynökség.

- Most fogd meg a naci mindkét szárát és húzd felfelé és nézzél a plafon felé, mintha tiszta erődből fel akarnád rántani.

"Gyönyörű vagy!" - gondolta magában.

- Ez az. Most told le félig. Ne látszódjon semmi, mégis izgató legyen.

- És ki fogja eldönteni, hogy izgató-e? - kacagott Gergő.

- Majd én. Mármint... őőő ... majd megpróbálok női aggyal gondolkodni. - vágta ki magát.

"Nagyon is izgató vagy. Ha tudnád mennyire..." - elevenedtek meg ismét a gondolatai.

- Told le a nacit. - hallotta vissza a saját hangját.

- Hogy micsoda? - nézett rá Gergő döbbenten.

- Ha nem akarod, nem kell. Csak gondoltam csináljunk néhány aktot is neked emlékbe.

A következő pillanatban már nem volt a fiún az alsó. Nem volt szégyenlős, nem kellett neki könyörögni, hogy szabaduljon meg az alsótól.

- Vedd a kezedbe. Ez az, nagyon jó vagy. - ösztönözte a fiút és tudta, hogy ezek a képek már a saját izgatására készülnek. Már legalább húsz perce végeztek volna, de nem akarta elengedni a fiút.

- Fel kellene állítani. - adta az ötletet Szilárd.

- Vállalod? - kérdezett vissza viccből a fiú.

- Őőő. Sosem csináltam még, nem hiszem, hogy menne.

- Már vagy húsz perce nézem a nadrágodat. Kemény vagy. Ezt akarod nem?

- Én nem is tudom. Én nem vagyok... olyan. - mentegetőzött a fiú.

- Én sem, de jelenleg nincs jobb ötletem.

- Titok marad?

- Ha nem mondod el senkinek, akkor igen.

Szilárd odalépett a modelléhez és a gyakorlatlanok ügyetlenségével kezébe vette annak férfiasságát.

- Gondolod ez elég lesz? A feleségeddel is így kezded?

A fotós zavarba jött. Nem tudta hogyan kell egy férfihez közelíteni. A következő percben már azt érzékelte, hogy ajkuk összeforrt és valami olyan világba keveredett, ami számára eddig ismeretlen volt. Nem szex volt ez, hanem játék. Két gerjedt férfi izgalmas játéka, első próbálkozása. Szilárd rájött, hogy mennyire könnyen szerezhet örömöt a férfinek, hiszen csak azt kell csinálnia, amit ő is élvezne. Ugyanúgy működik a testük. Izgalmas utazás volt ez mindkettejük számára. Nem foglalkoztak azzal, hogy lesz-e folytatása, hogy kell-e félniük bárkitől is, csak a pillanatnyi örömnek éltek.

- Ez remek. - hallottak egy női hangot a háttérből. Amint Szilárd hátrapillantott, már csak a felesége távozó sziluettjét látta. Azonnal felkapta a ruháját és a nő után futott.

Gergő egyedül maradt a műteremben. Egy darabig gondolkodott, hogy mi tévő legyen, de túlságosan izgatott volt. Izgatta, hogy bárki észreveheti, izgatták a fények, a műterem különös atmoszférája. Vad játékba kezdett magával. Hanyatt feküdt, élvezte, ahogy a reflektor fényei megvilágítják. A csúcs előtt felállt, szembe fordult a háttérfüggönnyel és rálövellt. A terem, a fények, a különleges helyzet, Szilárddal való játékuk emléke hatalmas orgazmust csalt ki belőle. Kiment a zuhanyzóba és lemosta magáról a festékeket, felöltözött és távozott.

 

A visszaérkező Szilárd, már csak az emlékek maradványait találta. Beállt a reflektorok elé, körülnézett és óriásit üvöltött az üres stúdióban. Ebben az üvöltésben benne volt a Gergő iránti vágy, az hogy nem találta itt a fiút és benne volt a feleségének az elvesztése is. A beszélgetés az asszonnyal rövid volt és velős. Semmiféle magyarázatot nem hallgatott meg. Mindent látott, ehhez nem kellett kommentár. Szilárd hiába bizonygatta, hogy nem vonzódik a fiúkhoz és, hogy az első alkalom volt, az asszony nem hitt neki. Még aznap este elköltözött tőle és üzenetben meghagyta, hogy amint lehet elválik.

Az értesítés, hogy az ötletét megvette az ügynökség, nem hozta lázba. Beletemetkezett az önsajnálatba. Nem járt be a stúdióba, teljes felszereléssel kiadta. Otthon feküdt naphosszat és bámult maga elé. Próbálta kideríteni, hogy ki is ő valójában. Siratta a feleségét, akivel annyira boldog volt, siratta a munkáját, ami a kísértésbe sodorta és valahol a lelke legmélyén siratta Gergőt is, akit még mindig annyira kívánt.

Gergőt hosszú hónapokra külföldre szólította a munkája, köszönhető a Szilárd által készített ördögös képeknek. Hálás volt a férfinek az ötletért és sajnálta, hogy egy ilyen jelentéktelen dolog miatt felborult a fotós élete. Ő el tudta helyezni tudatában a történteket. Megtörtént, jó volt, valami újat ismert meg és bármikor készen áll rá újból.

Amikor haza érkezett, első dolga volt meglátogatni Szilárd stúdióját és szomorúan vette tudomásul, hogy már nem dolgozik a fiú. Egy ismerősétől megtudta a címét és felkereste. Amit látott egészen letaglózta. Egy borostás, beesett, fakó arcú férfi nyitott ajtót neki, aki mintha öregedett volna egy 10 évet ezalatt a pár hónap alatt.

- Mit akarsz? - kérdezte hűvösen.

- Csak tudni akartam, hogy jól vagy-e.

- Mi érdekel az téged? Felejtsd el, ami történt és hagyj békén. Felejts el! - majd bevágta az ajtót.

Évekkel később hallott ismét a férfiről. Felélte minden vagyonát és jelentős adósságokat halmozott fel. A stúdiót el kellett adnia a házával együtt. Idős szüleihez költözött és a drog rabjává vált. A felesége azóta sem bocsátotta meg neki a kilengést.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mastortenetek.blog.hu/api/trackback/id/tr711475810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

5zilard 2009.10.26. 15:31:33

Szegény Szilárd :)

- Ez remek. - hallottak egy női hangot a háttérből. Amint Szilárd hátrapillantott, már csak a felesége távozó sziluettjét látta.

Én ennél a mondatnál hagytam volna abba a történetet. A folytatás olyan lett kicsit mintha egyik öregasszony mesélné a másiknak.

Csodálatos ahogy írsz, még ha a történet kicsit sikamlósra is sikeredett.
Ahogy olvastam, komolyan mondom, én is megkívántam ezt a Gergőt :) Ezt nagyon jól csinálod!

Kérlek viszont, hogy a befejezést jobban dolgozd ki.

Szilárd - aki nem fotós :)
süti beállítások módosítása